Már nagyon vártam a Dínó foglalkozást, mert kiskorom óta nagy dínós vagyok. Vagyis mostanában már nem annyira, hiszen elfelejtettem a latin nevüket (pl. hosszúnyakúnak hívom az apatosaurust, háromszarvúnak a triceratopsot) már nem adnak nekem szüleim gumi dinoszauruszokat, mikor hazamegyek, és sajnos t-rex-es ruhát se hordok (ez a felnőtt ruhakínálat nagy hiányossága, hogy nem találok ilyet M-es vagy L-es méretben). Összefoglalva, a Dínó foglalkozást mélyen személyes, önző érdekekből tartottam, miszerint nosztalgiáznék egy kicsit, és ebbe belerángatok egy csapat gyereket. Egyébként az augusztusi Dínó Napközis Tábor is erre épül.
A foglalkozást azon túl, hogy itthon magamnak elkészített a kis dínóimat, már egyszer teszteltem ovisokkal. Persze ők teljesen más korosztály és rövidebb idő állt a rendelkezésemre az A-Z Nemzetközi Óvodában, de azért részben ki tudtam próbálni, hogy gyerekekkel is megvalósítható-e az ötlet.
Mint a legtöbb foglalkozásomra, ide is nagy hátizsákkal készültem. Azon túl, hogy viszem az alapanyagokat, szeretek magammal vinni könyveket. Általában mesélni fejből szoktam, de a gyerekeket szokták érdekelni az illusztrációk (engem is), és van, hogy egy témához több kapcsolódó könyvet találok, ami a foglalkozás elején inspirációnak is kiváló, a foglalkozás végén pedig sokszor még az óvodások is visszatérnek a könyvekhez és „olvasgatják” őket, ha előbb végeztek, mint a többiek.
A másik, amit gyakran viszek magammal, azok a hangulatkeltő, vagy teremdekoráló tárgyak. A három kismalachoz szeretem elvinni a tavaly készített kerámiamalacaimat és farkasomat, néha találok itthon vagy az oviban bábokat is, a vizes témákhoz sokszor viszek magammal halsapkát és haltolltartót, a dínóshoz pedig elviszem azokat a kis gumi- és műanyagdinókat, amik megmaradtak kiskoromból. Sajnos anyukám a nagyobb, értékesebb dínókat (amikkel fürdeni is kiváló volt annak idején), arra gondolva, hogy a lánya már 30 elmúlt, odaajándékozta egy kisgyereknek. Ennek nagyon nem örülök. Tehát szerintem a gyerekekre jól hat és a tanulásukat észrevétlenül elősegíti, ha a környezet is témához kapcsolódik.
A foglalkozás ötletét több minden adta. Először is: imádok agyagozni és ezzel másokat is megfertőzni. Tehát az agyag, mint alapanyag nagyon gyakran szerepel a foglalkozásaimon. A másik mindig a gyerekkori élmény, miszerint, ha emlékszem, hogy valami nagyon érdekelt gyerekként, akkor gyanítom, hogy lesz olyan gyerek, aki szintén így lesz ezzel. Így jöttek a dínók. A harmadik dolog pedig Berg Judit a Két dínó Budapesten című regénye, ahol az elején a dínók azt hiszik, hogy nem Budapest a város neve, hanem Büdipest, a sok büdös autó és busz miatt. Valahogy, mintha ez a büdi téma többször feljött volna a könyvben, és arra jutottam, hogy mi csinálhatnánk illatos dinoszauruszokat. Mivel a H3 Stúdió jó kis hely, de nem egy kerámiaműhely és nincs kemence, azzal számoltam, hogy nem kell az agyaggal úgy bánnunk, mint amikor tudjuk, hogy ki fogjuk égetni. Vagyis azt csinálunk, amit csak akarunk, nem kell félni, hogy a tárgyunk robbanhat a kemencében, vagy ha nem megfelelő dolgokkal díszítjük, akkor azok egyszerűen leégnek róla. Az első gondolatom a fűszernövények használata volt. Barbérlevél, szegfűszeg, bors, amitől a mi dínóink nem büdik, hanem illatosak lesznek.
Gyöngyöket, ha kiégetjük a kerámiánkat, akkor is szoktam a gyerekekkel az agyagba tenni, hiszen azok üvegből vannak, és szépen beleolvadnak az agyagba. Erre a foglalkozásra is vittem bőségesen színes gyöngyöt.
Miután megvolt a téma, az alapötlet, a helyzetet még praktikus szempontok szerint is át kellett gondoljam. Mivel ez egy 1,5 órás foglalkozás, és soha sem lehet tudni, hogy a gyerekekkel mikor találkozom legközelebb, az agyag pedig puha marad a foglalkozás végén is; kell valami, amiben a végén a kész dínójukat elvihetik. Ha már beleteszik valamibe, az lehetne a dínó környezete. Innen és persze pinterest gyűjtésből is jött az ötlet, hogy a gyerekek találják, ki, hogy hol él a dínójuk: vulkánnál, erdőben, tavaknál stb.. Papírtányérokra ragasztgattunk színes papírokat és ez lett a dínó világa, amiben a gyerekek aztán haza is tudták vinni őshüllőjüket.
A foglalkozás, mint minden új helyszínen, itt is kis jelentkezőszámmal indult. Három jó barát, a múltkori Szuperhős szülinap ünnepeltje és két vendége jelezte, hogy jönnek. A negyedik kisfiúnál bizonytalan volt a helyzet. Neki az apukája biztos volt, hogy eljön, (hisz ő az, aki ezeket a remek képeket készítette) de a kisfiút nem lelkesítette eleinte a dínó téma. Tehát úgy nézett ki, három 10 évessel dínózok, két fiúval és egy lánnyal. Aztán csoda történt, és egy anyuka a szomszéd házból benézett és megkérdezte, mi ez a hely és mik szoktak itt történni. Miután elújságoltuk, egyből szólt is a fiának és a lánynak, hogy jöhetnek ők is dínózni. Majd a fotós fia is becsatlakozott. Így nagy örömömre hatan dínóztak velem.
A gyerekek közül, ha jól emlékszem, még senki nem agyagozott korábban. Nagyon izgatta őket a nagy kupac agyag, ami az asztal szélén várt rájuk. Sokszor nyomogatták foglalkozás előtt. Velem is ez szokott lenni, ha ott agyag, nehéz nem hozzányúlni. De sajnos a praktikus szempont az, hogy előbb a tiszta dolgokkal, mint papír, filctollak, könyvek foglalkozzunk, és amíg a ragasztás szárad, ha már eltettük az útból a papírokat, akkor jöhet a nagy „sározás”. Ennek az is oka, hogy ha hamar elkészülnek a feladattal és szeretnének még valami saját ötletet megvalósítani, akkor még tudjanak egy picit agyagozni.
Először átbeszéltük, hogy régen hogy nézett ki a Föld és a kontinensek. Meglepően sokat tudtak a gyerekek erről a témáról. Aztán a földi élet kialakulásától eljutottunk a dinoszauruszokig, megnéztük, milyenek éltek szárazföldön, vízen, levegőben és megismertük a leggyakoribb vagy leghíresebb dínókat. A gyerekek az elhangzottak és az asztalra kitett játékdínók alapján választottak egy, a szívükhöz legközelebb álló őshüllőt. Az agyag 1 mm-es samott szemcséket tartalmazott, ami kiváló a dínózáshoz, hiszen a kis rücsköktől még hatásosabb dínóbőrt tudtunk készíteni. Átgyúrtuk a puha agyagot, aztán gömböt formáztunk belőle, és megmutattam a gyerekeknek, hogy hogyan lehet kihúzni a gömbből a dínó testrészeit, hogy elkerüljük a gyurmaszerű összeragasztást, ami az agyagnál rendszerint nem szokott működni, mert száradáskor leeshetnek a kis kiálló részek. Ez elég jól ment nekik. Készült több triceraptopsz, apatoszaurusz és sztegoszaurusz is. A gyerekeknek tetszettek az illatos fűszerek, szegfűszegből lettek szarvak, borsból szemek, babérlevélből pikkelyszerű háthártyák. Majd volt, aki, annyira belelendült, hogy dínótojást, dínófészket, aztán több dínót is készített. Ezután elhelyeztük a dínóinkat papírvilágukban. Mivel olyan jól ment a gyerekeknek az agyagozás, hogy maradt még egy kis idő; elosztottam köztük a maradék agyagot, és megmutattam nekik, hogyan lehet marokedényt, majd abból teáscsészét vagy bögrét készíteni. A végén még kancsónk is lett kiöntővel. Pont mire végeztünk, érkeztek meg az anyukák.
Nekem nagyon tetszett a közös dínózás és természetesen azon túl, hogy segítettem egyenként a gyerekeknek, én is elkészítettem a magam triceratopsszát szegfűszeggel. Ha felkeltette az érdeklődésed a dínózás, még jelentkezhetsz az augusztusi Dínó Napközis Táborba. Várok mindenkit sok szeretettel!